Még tavasszal beszélgettünk Varga Gyöngyvér kineziológussal egy baba-mama klub keretein belül arról, hogy mi kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozott anyukák legyünk. A napokban elém került újból az erről készült feljegyzés, és jól esett végigolvasni. Néha nem árt emlékeztetnünk magunkat ezekre a dolgokra. A mai napra ide a blogra is ezt hoztam témának, íme 8 tipp: 
1. Merd megélni az érzelmeidet! Napjainkban nagy népszerűségnek örvendenek a különböző pozitív gondolkodási irányzatok, melyek közül az egyik legnépszerűbb Byron Rhonda: A titok – A vonzás törvénye című könyve. Szinte mindenki hallott már a gondolatok teremtő erejéről, és hogy mennyire fontos odafigyelni arra, hogy napi szinten milyen gondolatok és érzelmek kavarognak bennünk, hiszen ez a valóságunk megtermetésének az alapja. Ez mind valóban nagyon fontos, szép és jó, viszont ahogy elterjedt ennek az üzenete, úgy sokat veszített is a lényegületéből is és sokan csak kiragadnak egy-egy gondolatot, fontos részeket kihagyva és így sokszor elveszik a lényeg… Nagyon veszélyes, ha elkezdünk magunkra húzni egy “minden nagyon szép és jó maszkot”, miközben igazából pocsékul érezzük magunkat legbelül. Tudjátok, mint az Erik a vikingben: “Nem süllyedünk, nem süllyedünk! Sőőőt! Inkább emelkedünk! :-). Találkoztam olyan emberrel, akinek ha bármi általa nem jónak és emelkedettnek vélt dologról esett szó – nem panaszkodás, csak tárgyilagos kijelentés szintjén is, rögtön azt vágta rá, hogy “hú, vigyázz, mert bevonzod, ha erre gondolsz!” Attól, hogy beismerjük, hogy nem tudunk az év 365 napjából a napok 24 órájában emelkedett hangulatban lenni és mindig fényt és szeretetet sugározni, az nem azt jelenti, hogy baj van velünk, csupán azt, hogy emberek vagyunk, akik nem tökéletesek. Ha ellenállok annak, hogy bevállaljam, hogy igen, én is lehetek haragos, szomorú, félhetek dolgoktól, és nem mondhatom ki ezeket, akkor szép kis betegségeket teremthetek magamnak az elfojtásokból. Eszembe jut ide egy nagyon jól megfogalmazott gondolat Pál Feritől:
“Hatalmas önámítássá válhat a pozitív életfilozófia hangsúlyozása, ha ennek szellemében, akkor is megpróbáljuk jól érezni magunkat, amikor az volna a természetes, hogy valami fájjon, és azt megéljük. A valódi életigenléshez hozzátartozik, hogy van bátorságunk rosszul lenni, amikor és ameddig annak itt van az ideje.” Pál Feri: A szorongástól az önbecsülésig
Persze ott van a másik véglet is, amikor állandósul a rosszul érzem magam állapot, az ember fejében csak úgy kergetik egymást a negatív gondolatok, és ezt nem fél megosztani másokkal, és szüntelenül csak aggódik, és panaszkodik. Viszont tudnunk kell elfogadni a negatív érzelmek és lelki állapotok létezését is, és a megfelelően kezelni: teret hagyni, bevállalni, de nem bent ragadni. Igen, ezt nem könnyű megvalósítani a mindennapokban, pláne ha nem a világtól elvonultan élünk napi sok órát meditálva, de érdemes törekedni az egyensúly megtalálására. 🙂
2. Elvárások, elvárások… no de igazából kinek is akarsz megfelelni? Az egyik legfrusztrálóbb tényező lehet az anyukák életében, hogy millió helyről millió tanácsot kap, és próbál mindennek megfelelni: a babának, a társának, a szüleinek, az anyjának, az anyósnak, a gyerekorvosnak, a védőnőnek, a szomszéd asszonynak (…stb.) és nem utolsó sorban saját magának. Legyen minden rendben a gyermekkel, szoptassunk igény szerint, napi friss levegő, játékok, pelus, satöbbi, mellette legyen rend a lakásban, finom-tápláló és egészséges étel a konyhában, tiszta ruha, az ember lánya próbáljon meg emellett nőnek maradni, necsak anya hanem feleség is, magadra is jó volna némi idő és ha ne adj’ Isten szereted a munkádat vagy van kedvenc időtöltésed, néha az is jó volna ha beleférne szökőévente egyszer ésatöbbiésatöbbi. Igen, ez mind jó volna…csak sajnos nem mindig jön össze. Érdemes átvizsgálni a hitrendszereidet, hogy mi az, ami valóban fontos és mi az, ami kevésbé, amit csak azért csinálsz, mert valaki azt mondta, hogy azt “kell”, de igazából Te magad nem is vagy erről meggyőződve és lehet nem is annyira fontos…
3. Fuckin’ perfect… Erről az előző pontokban is esett végülis szó, hogy sokat hajlamosak vagyunk a túlzott tökéletességre való törekvésre. Nekem is személy szerint ez az egyik legnagyobb kihívás az anyaságban, hogy nem jut mindenre úgy időm, ahogy szeretném, és ezt meg kell tanulni elfogadni, hogy igen, nem lesz mindig rend a lakásban – pontosabban egy örökmozgó totyogós mellett inkább mondhatni szinte sosem – és ez most nem az az időszak, amikor kiélhetem kreatív hajlamaimat és a selyemfestő készletem talán 1-2 év múlva fog csak újra előkerülni, mert esélytelen a nap bármely szakaszában belekezdenem bármi olyan tevékenységbe, ami hosszabb elmélyülést és koncentrációt igényel. Fel kell ismerni az állapotainkat, hogy meddig tartanak a határaink, mi az amit még elbírunk, anélkül, hogy szétcsúsznánk teljesen. És elfogadni, hogy nem tökéletes mindig minden…
“Nagyon, nagyon kérlek, soha ne érezz úgy, hogy Nem vagy jobb az átkozott tökéletesnél!” Pink
4. Mi kell ahhoz, hogy jobban érezzem magam? Ha a fentiek épp nem úgy jöttek össze, és kicsit (vagy nagyon) sikerült szétcsúszni, ahelyett hogy menne a fejedben a “jajderosszulérzemmagam” mókuskerék és a hiányok, mi nem tökéletes és mi még a tennivalók hosszadalmas listája, állj meg és kérdezd meg magadtól, hogy mi az, amitől jobban éreznéd magad? Nem árt, ha az embernek van erről egy reális listája – akár fejben is – hogy mik azok a dolgok, amivel gyorsan fel tudja emelni magát a mélypontról, mi az, ami örömet szerez neki. Gyöngyvér javasolt egy kis feladatot ehhez: gyűjtsünk össze 25 olyan dolgot, ami örömet okoz. Nem is olyan könnyű, ugye? 🙂 Érdemes elkezdeni a gyűjtést és használni, amikor szükség van rá. Fontos hangsúlyozni, hogy nem elég egy listát elkészíteni, a lényeg itt is a cselekvés, hogy használjuk is: valósítsuk meg a leírtakat: minden nap válassz ki 2-3 dolgot a listáról és tedd meg! Fontos a cselekvés. Amíg csak a papíron létezik, az ugyanaz, mint a vágyakozás: vagyis hiábavaló és nem örömöt inkább bánatot és szenvedést hoz, mert csak vágy.
Kérdésként felmerült az is, hogy van-e olyan technika, ami ilyenkor segíthet, kaptunk két jó ötletet is: az egyik, hogy álljunk meg egy percre és ne csináljunk semmi mást, csak figyeljünk a lélegzetvételünkre. A másik a homlok-tarkó tartás: helyezd egyik tenyered a homlokodra, másikat a tarkódra és maradj így egy pár percig. Közben figyelj magadra és a légzésedre: vegyél legalább 3-4 mély levegőt: orron be, szájon ki. Itt is fontos, hogy amikor csinálom, csakis erre “fókuszálok”. Lehet meglep, de nagyon jó és gyors nyugtató hatása van.
5. Mindig igyekezz időt szakítani magadra és a feltöltődésre is! Minden nap legyen egy-fél óra – de legalább negyed óra arra, amikor azt csinálod, amit szeretnél! Érdemes nem megvárni, amíg teljesen leeresztesz, hanem odafigyelni erre és rászánni magadra is a kellő időt. A gyerekek is jobban járnak, ha kicsit másra fordítod a figyelmed és megnyugszol. Itt nem feltétlenül kell “nagy dolgokra” gondolni, pl. pihentető wellness hétvégére, a lehetőségekhez mérten érdemes válogatni: lásd 4.pont. Ehhez a témához eszembe jutnak Popper Péter szavai, megfontolandó:
“Ne félj a csendtől. Ne félj a magánytól. Kapcsold ki a háttér zenéket. Kapcsold ki a vibráló fényeket. Naponta legyen öt perced, amikor nem jöhetnek közeledbe nyugtalan lelkek, nem csendülhet meg sem csengő, sem telefon…Öt nyugodt perc -hallod? 1440 zűrzavaros percből 5 nyugodt. Lehetőleg reggel. De lehet este is. Mindegy, hogy mikor. S egy héten, amely 10080 percből áll, legyen a hét végén 20 nyugodt perced. Nem több. Húsz. S amikor a hónap befejeződik, az eltelt 40320 percből visszatekintve, lásd nyugodtnak az utolsó 60 percet. És megmenekültél a kárhozattól.” (Popper Péter: Mi az élet étterme? Étel- és életreceptek)
6. Tedd meg Te! Sokszor előfordul, ha az embernek nincs segítsége, és a férj is sokat dolgozik, hogy az ember nagyon egyedül érzi magát és mástól várná a segítséget. Ha van rá mód, persze akkor lehet kérni, de előfordul, hogy tényleg nincs kihez fordulni. Ilyenkor a legjobb, ha elfogadjuk ezt a helyzetet és segítünk jobb híján mi saját magunkon: lásd 2-3-4 pont.
7. Időnként helyezd át a fókuszt! Időnkét jót tesz, ha áthelyezzük a fókuszt a babavilágról valami teljesen más témára. Én például ezért kezdtem bele a blogírásba. Érdemes végiggondolni, hogy mi az, amivel szívesen foglalkozol.. Nem vagy rossz anya, ha másra is vágysz a gyermeknevelésen kívül! Vida Ági is pont erről írt valamelyik nap a Kismamablog Facebook oldalán. Bemásolom ezt is, mert nagyon jól megfogalmazott gondolat:
“Az anya egy darabig 110%-ig anya, aztán elkezd másra is vágyni. Munkára, tanulásra, sportra, hobbira, barátokkal való cseverészésre, programokra… De közben folyton küzd a lelkiismeretfurdalással is, mert úgy érzi már azzal vétkezett, hogy másra mer vágyni. De soha ne legyen bűntudatod emiatt! Jár neked, hogy magadra is gondolj! Jár neked a saját élet! Szabad néha kiszabadulni a kaki, buki, puki hármasában zajló hétköznapokból és azt csinálni, ami jólesik. Sőt továbbmegyek: egy anyának is szabad élvezetet lelnie a munkájában, a hobbijában! Szabad úgy éreznie, hogy az a második gyereke. A gyerekeknek nem lemondásokra kényszerített sóhajtozó mártírokra van szükségük, hanem boldog, vidám szülőkre, akik szeretik az életüket. És, ha ezt látják, ők is ezt követik majd” Vida Ágnes
Szeretettel:
Mariann
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: