Múlt hétvégén hódoltam az egyik kedvelt időtöltésemnek: a geoládás kincsvadászatnak. Geokesser találkozón vettünk részt a környéken. A gyerekek születése óta nagyobb túrán most voltunk először. 5 km-es távot terveztünk, majd bevállaltuk a 12 km-es teljes kört, amiből végül 15 km lett, mert sikeresen el is tévedtünk egy helyen 😀 Nagyon érdekes élmény volt, született bennem egy csomó gondolat, párhuzam alatta a célokkal, élettel kapcsolatban – érdekes, amióta belépett az életembe a coaching valahogy ráállt erre a fókuszra az agyam 😀 Ezeket írtam le Nektek ebben a mai bejegyzésben, fogadjátok szeretettel:
- A célokhoz való eljutás a lehető legritkább esetben (megkockáztatom – a saját tapasztalataim szerint – soha…) egy boldog, vidám egyenes irányú diadalmenet. Persze megvannak ezek a részei is, amikor süt a nap és cirógatja a napocska az arcom, csipognak a madarak és olyan szép minden, hogy szinte azt várom mikor mosolyog rám egy huncut kistündér valamelyik bokorból, DE ez mellett az oldal mellett ugyanúgy megvan az elfáradt, a tévúton ténfergős, a mi a … pi..bocsánat, akarom mondani manónak kellett ez nekem ?!, feladom, forduljunk vissza, hogy tudok én ebből kiszállni és hagyjuk a fenébe az egészet életérzések is. És ez valahogy így kerek.
- Azokban a percekben amikor az emelkedettebb szakaszban tartunk – tudjátok, napocska, madárcsicsergés, tündérek meg minden – jó érzés a minél tudatosabb jelenlét. Ilyenkor szeretek minél nagyobb teljességében jelen lenni, megélni az élményt, magamba szívni és töltekezni a sok-sok szépségből ami körülvesz, és hálásnak lenni érte. Ezek a percek fényéveket tudnak dobni az energiaszintemen. Ilyenkor jó megérkezni a jelenben és csak lenni. Kiüríteni az agyat, most nem érdekel hogy vállalkozzak-e vagy sem és mit és hol és hogyan, mi legyen a téma jövő héten a blogon, és mi lesz az ovis beszoktatással, hogy fogják bírni a gyerekek, mit főzzek a hétvégén, mikor lesz végre rend a felújítás után, és társaik … ilyenkor ezek az ingerek képesek ezeket lecsitítani és megérkeztetni a jelenbe és az itt és mostba. És itt nem órákról, az esetemben percekről beszélünk, de akkor is fantasztikus töltő hatása van. Utána olyan, mintha megnyitnának egy csapot a fejemben, és jönnek a jobbnál jobb gondolatok, érzések és felismerések, amik előtte gátolva voltak a gondolati mókuskerék miatt … imádom ezt az állapotot.
- Az előző gondolathoz kapcsolódóan: maga a természet, az erdő, a fák közelsége számomra csodás inspiráló és feltöltő erővel bír. Ilyenkor tudatosítom magamban, hogy mennyire jó is ez, és tényleg mennyire szükséges is, és hogy fontos, hogy figyeljek erre, hogy minél többször megtegyem ezt a lépést. Ennél jobban márcsak a vizet, a Balatont szeretem – már a látványa is felér számomra egy terápiával.
- A kevésbé emelkedett szakaszokba – amikor ordít a gyerek, amikor én magam is elfáradok, amikor ledőlök egy kis pihenésre és rájövök hogy kevésbé idilli a dolog, mert egy hangyaboly közepére sikerült, megcsíp a csalán, beragad a mocsaras részbe a cipőm, amikor rájövünk, hogy sz*r irányba fordultunk és megfogalmazódik a kellett ez nekem?! életérzés: na ilyenkor jól jön egy pár mély levegő, és jó érzés ilyenkor tudatosítani, hogy igen:”ez is elmúlik.”
- Sokat segít ha van egy jó térképed, ami segít eljutni a célodig. Itt ugye alap, hogy legalább a cél az adott. Ha az életre vetítem ki, akkor vajon hányan vannak, akik non-stop csak sodródnak, és jó esetben max, valami homályos elképzelésük van arról, hogy mit is szeretnének kezdeni magukkal, hova is szeretnének eljutni … így lássuk be elég nehéz, és kicsi az esély hogy el is jussunk oda. És ha a cél adott, akkor fontos mellé a jó térkép is, ami sokat tud segíteni a célirányos haladásban, hogy ne ténferegjünk el és fogyjon el az energia a felesleges tévutakon. (Itt zárójelben megjegyzem, hogy persze mi is eltévedtünk. Tanulság levonva.)
- Az eltévedés is az út része, ami bár feleslegesnek tűnik, de hozhat magával tanulságokat, felismeréseket, amelyek enélkül nem születtek volna meg … szóval valahol mégis csak volt értelme.
- Bár nagyon fontos a tervezés, és rengeteget segíthetünk vele magunkon, de szinte biztos, hogy akkor is lesznek nem várt helyzetek, amikre nem tudsz felkészülni. Szóval csak rugalmasan! 🙂 Ami nem azt jelenti, hogy tervezni felesleges, csak azt, hogy rugalmasan kell kezelni őket, mert az élet számtalanszor felülírja: itt is valahol középen lesz meg az egyensúly…
- Eljön a perc, amikor a elfáradunk. Ilyenkor sokkal többet ér ha szakítunk egy kis időt a pihenésre, töltekezésre, mintha erőltetett menetbe vonulunk tovább. Felfrissülve újra könnyebb lesz a haladás, és az sem mindegy, milyen hangulatban telik az út.
- A megfelelő eszközök, felszerelések – bár nem létszükséglet, nélkülük is célba lehet érni – de sokat tudnak könnyíteni az úton. Például egy jó túra cipő. A megfelelő térkép. Kisebb gyerekekkel egy kényelmes hordozó. Ez a helyzet a coachinggal is. Lehet élni coaching, önfejlesztés nélkül, nem létszükséglet. Megvolt a világ több ezer évig nélküle. DE: amivel egyedül elmolyol az ember hónapokig, akár évekig, azt egy jó coach segítségével gördülékenyebbé lehet tenni, és rengeteg energiát, időt spórolhatunk vele, és egyáltalán megtaláljuk az utat, ami kivezet a dzsindszából. Nagyon hálás vagyok coach oktatómnak, Polgár Lilinek azért a sok hasznos dologért amit tőle tanultam. Több éves dilemmámra sikerült megoldást találnom a segítségével. Szóval … a jó eszközök nem létszükséglet, de sokat tudnak lendíteni az ügyünkön.
- Fontos a kitartás. Bár az út a lehető legritkább esetben egyenes irányú diadalmenet, de ha végigcsinálod rengeteget tanulhatsz, tapasztalhatsz általa, és a végén baromi jó érzés, hogy igen, megcsináltam, képes vagyok rá, hurrá! 🙂
A fókusz a héten a hatékony célkitűzésen lesz. Tartsatok velem itt és FB oldalamon is, ahol napi szinten hozok ötleteket, inspirációkat, harmónia és egészségtippeket. Ha tetszettek az itt olvasottak, köszönöm ha megosztod és/vagy meghívod a barátnőidet is, ha úgy érzed nekik is hasznos volna.
Szeretettel,
Mariann
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: