Ha van egy elakadás az életedben, és azon kapod magad, hogy amikor rágondolsz, vagy beszélsz róla, csak a hiányokat sorolod, és azt ecseteled miért nem tudod megoldani – állítsd meg ezt a gondolat menetet. Tudom, rossz ez így, de jobb lesz attól bármi is, ha még jobban belepörgeted magad? A “miért nem”-ek sorolása helyett tegyél fel magadnak egy új kérdést: “Hogyan tudnám megoldani”. Ha az egész megoldását nem is látod, akkor hogyan tudnál akár egy kis változást is beindítani? Mi az a lépés, amit megtehetsz azért, hogy jobb/más irányba mozduljon a helyzet?
+ gyakorlat: a még jobb, ha ezekre a kérdésekre nemcsak gondolatban futod végig 2 perc alatt a választ, hanem szánsz arra időt és energiát, hogy elkezdjenek kibontakozni benned a válaszok. Például teremts magadnak egy nyugodt negyed órát, vegyél elő egy papírt, írd fel felülre a témád és a kérdésedet, “Hogyan tudnám megoldani?” és írj erre fókuszáltan 15 percet. Próbáld meg elengedni a kontrollt, engedd szabadon a gondolatok áramlását, és vess papírra mindent, ami eszedbe jut. A legjobb, ha folyamatosan írsz. Ha nem jut eszedbe semmi, akkor írd le azt: “hogy nem jut eszembe semmi…”, és próbálj meg túllendülni ezen. Nem kell senkinek megmutatni, megfelelni, nyugodtan lehetsz őszinte. Akár ki is dobhatod utána. Magadnak írod. Nem kell semmilyennek lennie, se szépnek, se irodalminak: a lényeg, hogy kipakold a fejedben keringő gondolatokat a papírra, és teret engedj az új, frissebb megoldásoknak. Ha az egész történeted nem is oldódik meg 15 perc alatt, de találhatsz 1 új megoldást, ötletet, lehetőséget amivel elindulhatsz efelé, ami pozitívabb irányba mozdítja a helyzetet, már nyersz vele. 😉
